Vélemények a szülőcsoportról

„Nagyon hasznos volt, nagyon köszönöm, hogy van, és azt, hogy erre időt és energiát áldozol.” /K. N./

„Hasznosnak találtuk az alkalmat és szeretnénk a következőn is részt venni.” /K.K./

„Szerintem egész jól kiveséztük a témát, bennem nem maradt hiányérzet. Szerintem nagyon jó volt, hogy mindenki igyekezett megosztani a saját tapasztalatait, élethelyzetét. Ez a sorsközösség-érzet volt a leghasznosabb számomra, illetve a többiek történeteinek tanulságai.” /V. V./

„Szinte minden továbbvivő volt, mint a te gondolataid, annyira egyben voltak, de a beszélgető társak is, azt érzem, minden ami mondva volt épített. Még a kérdések is.” /Sz. K./

Visszajelzések az egyéni konzultációkról

Ezeket azért osztom meg elsősorban, mert jól érzékelhető belőlük, miként hat egy ember belső munkája az egész családi rendszerre.

"Szilvit tavasszal kerestem meg, ugyan a Mozaikosok csoportot jó pár éve követem, és olvasom.

 

Mikor segítséget kértem Szilvitől teljesen el voltam keseredve, mert úgy éreztem, hogy ha nem jutunk túl a mozaikcsalád adta nehézségeken, elveszítem a párkapcsolatom, és minden jövőbe vetett hitem és reményem.

 

Tipikus újrakezdő családunk van, "lízingelt" kamasz gyerekekkel, tele félelmekkel, csalódással. De mondhatnám teljesen idilli, hiszen a gyerekeink imádják egymást, a párkapcsolat harmonikus, szeretetteljes, figyelmes, és az ex családokkal is "baráti" a viszony mindkét oldalon. Mindenki álma lenne a mi családunk. De! A kamaszkor egy normál család idillijét is felborítja, nemhogy egy mozaikosét. Jön a: "te gyereked, én gyerekem"! Egymás számonkérése, hibáztatás. "miért kell nekem ezt elviselnem?" "én nem nevelek, nem az én dolgom" stb. Nőtt a feszültség, és az érzés, hogy ilyen hangulatban, már nem akarunk együtt lenni! Senki, senkivel.

 

DE igenis, egyszer ezért a családért vállalásokat tettünk, rengeteg áldozatot hoztunk, hogy ez létre jöjjön, és nem dobhatjuk ki az ablakon. Segítséget kértem. Kb. 2 hónap alatt lezajlottak a terápiás ülések. Sok-sok felismerém, és hűha élményem volt. Kaptam minden héten házifeladatot, amik működtek. Választ kaptam minden kérdésemre, ha nem Szilvitől, akkor magamtól, persze ezekkel mind sokat kellett dolgozni. Átláttam a dinamikáját ennek az egésznek, és minden részt vevő egyénnek. És a csoda nem ott történt meg, ahol eleinte vártam volna, hanem magamban. Az én szemléletem változott meg, és ezáltal a családtagoké is.

 

Valahogy mindenki megnyugodott körülöttem. A problémák nem szűntek meg, és nem változtak, de az ahogyan hozzáállunk, ahogy kezeljük, ahogyan kommunikálunk róla, az már teljesen más, tudatos, és logikus. Nem tökéletes, és soha nem is lesz az, könnyű sem, de ízig-vérig igazi!!!" /Laura, 5 alkalmas lezárt folyamat után negyed évvel/

"Nem tudom mi történt a férjemmel, de kedvesebb, nyugodtabb. Lehet, hogy titokban ő is bejelentkezett hozzád? Türelmesebb a fiammal is, ami nagyon jó, és a fiam is próbál jobban viszonyulni hozzá. A lányom hosszú idő után keresett, találkozni akar velem." /P. K., kb. egy-másfél hónap után/

"Csupa jó dolgok történtek, és már érzem magamban a belső nyugalmat, a magabiztosságot, nem érzem magam egyedül, elveszettnek, ha nincs velem a párom. Az apám újabban sokat keres, szeretném vele megújítani a kapcsolatom." /Sz. Zs., kb. másfél hónap után/

"Nyugodtabb vagyok, nem kiabálok a férjemmel, tudom, hogy ez honnan ered és figyelek rá. A férjemnek is adtam tanácsot, hogy ő hogy beszéljen a volt feleségével, és így ő is együttműködőbb lett." /B. I., szűk két hónap után./